Andrea az az ember, aki pontosan tudja, honnan jött, és hová tart. Ha be szeretnél kerülni hozzá kezelésre, legalább egy hónappal korábban érdemes időpontot kérned. Ő nem csak egy példakép lett előttem, hanem egy igazán nőies példakép is egyben! Erős nő, puha szívvel. Inspiráló interjú következik. Csomor Andreával beszélgettem.
Mivel foglalkozol pontosan?
Pilates oktató, Evminov terapeuta vagyok.Ez egy komplex terület. Valahol a versenysportból adódó betegségektől az egyéb sérülésekig, például porckorongsérvtől az ínhüvelygyulladásig terjed. Ez a módszer a gyógytornánál magasabb síkon dolgozik. Gyakorlatilag a gyógytorna és a „hogyan kerülhet a páciens vissza a normális életbe?” között van ez a terápiás módszer.
Nem egy technikát használok, hanem nyugati és keleti módszereket együttesen, amelyek gyakorlatilag az eddig használt gyógyításban teljesen új utakat törnek, mert a hagyományos módszerekben nem kezelik az embert egyedinek és egésznek.
Ha az egészségről beszélünk, akkor a környezeti ártalmak kezeléséről is beszélünk. Hiába jön egy ínhüvelygyulladásos a fájdalmával, ő kezelés után visszamegy a számítógéphez. Tehát ki kell találnunk, hogyan építsünk rá egy egészet. Az ínhüvelygyulladásnak valószínűleg van egy mentális oka. Jóga életmód-végzettséggel abban segítek, hogy hogyan lehet a mentális dolgokat hozzákapcsolni a gyulladáshoz, mert az jelenik meg a fizikumban, ami megjelenik a gondolatban, az érzelmi világunkban.
Az, hogy melyik technikát használom, az attól függ, hogy mit kell adnom a páciens testének, és mire reagál a legjobban. Először felmérem a fizikai testet, aztán elmondja hozzá a mentális dolgokat, és kezdem összerakni azt, hogy ki az az ember, aki velem keres önmagához megoldást. Mint egy kis hagymahéj, kezdjük lehántani azokat a dolgokat, amik okozzák a fájdalmakat, mígnem eljutunk a problémák valódi gyökeréig.
Mi indított el ezen az úton?
Hat évvel ezelőtt beleléptem egy rák nevezetű betegségbe. Azt gondolom, hogy az élet kritikus pillanataiban az igazmondás magunknak, és az őszinteség nagyon fontos. Mind az, amit 48 éves koromig csináltam, ezt az eredményt hozta. Ezért én vagyok száz százalékban a felelős.
El kellett mennem egy onkológiai intézménybe, és látni, hogyan megy a protokoll pokol. Van egy nagyszámú embertömeg, az orvosok iszonyú sokat dolgoznak. Tehát magamra maradtam kezembe vettem azt a felelősséget, hogy velem hogyan lesz tovább.
Felelősséggel akartam dönteni magamról. Rájöttem, hogy el kell kezdenem begyűjtögetni az információkat, és mindent másképp kell csinálnom, mint eddig, mert amit eddig csináltam, az ilyen eredményeket hozott. Tehát gyakorlatilag elkezdtem semmit nem úgy csinálni, mint előtte. Vállaltam egy önkísérletezést, mert senki nem néz a szemedbe, senki nem mondja, hogy mennyi időd van hátra, senki nem tud neked segíteni, mert az orvosi metódus nem engedi meg, és magánorvosi rendelések sincsenek. Végig mentem egy kezelési sorozaton, kemoterápiát nem kértem, de volt sok más kezelésem. Eközben döntöttem el, hogy olyan szakembereket, természetgyógyászt kell keresnem, akik erről a kérdésről másképp gondolkodnak, és terápiás tapasztalattal is rendelkeznek. Meg akartam ismerni gyógymódokat, és tudtam, hogy az én felelősségem összerakni mindebből a saját öngyógyításomat.
Ezt a betegséget inkább kihívásnak, helytállásnak tekintettem, nem pedig ellenségnek, és főleg nem harcnak. Varga Andrea csak Varga Andreát győzheti le. Jó lenne megbeszélni az egyik felemmel, hogy mit szeretne a másik felem másképpen. Rájöttem, jobb lenne barátságban lenni magammal. Belegondoltam abba is, hogy a lerongyolódott immunrendszeremet nem logikus tovább pusztítani kemikáliákkal és mérgekkel. Ezért lett célom az immunrendszerem megerősítése. Igazából a negyven napos lé böjtöm volt az, ami drasztikusan megváltoztatta az életemet.
Mit jelent számodra a felelősség?
Testnevelő vagyok, eddig is ismertem a testemet. Felismertem, hogy jönni fog a betegség. Az orvosom ezt nem vette komolyan, de nem tartom őt felelősnek. Ami viszont innen történik, azért én vagyok a felelős. Tudjuk, hogy a gondolat-beszéd-cselekedet-szokás-jellem-sors egymást építik. Tehát ide lyukad ki az ember, hogy felelősség.
Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját útján, saját felelősséggel, saját döntéssel, száz százalékos részvétellel kell benne lenni. Ez vonatkozik a napirendre, a heti rendre, az életre, de úgy, hogy részt veszünk az életben, mint nő, mint anya, mint tanító, mint gyógyító, mint ez a riport. Ha ebből növekedés van, akkor nem fenéknyomokat hagytunk a világon, hanem lábnyomokat.
Mivel kezdődött el a gyógyulásod?
Találtam egy hirdetést egy magán onkológusi rendelésről. Ide írtam egy e-mailt hétfő reggel nyolc órakor, és nyolc óra öt perckor már hívtak is telefonon, hogy a holnapi nap megfelel-e. Itt kaptam egy pozitív választ arról, hogy nem kell műtétre mennem, és kiderült az is, hogy elírták a leletemet.
Ez a történet elindította bennem, hogy fontos figyelni a jeleket az életben, hogy van valamiféle rendezőelv, és ne csak az anyag oldaláról szemléljem az életemet. Kezdtem érteni, hogy úgy érdemes tovább élnem, hogy minden napom jó mulatság, férfimunka legyen, és mi az, amit visszaadhatnék a maradék időben. Lett egyfajta belső nyugalmam azzal kapcsolatban, hogy megfigyelője legyek magamnak és a környezetemnek.
Sajnálsz-e valamit mindabból, amin végigmentél?
Semmit nem sajnálok. Ebben a hat évben többet éltem, mint előtte negyvennyolc év alatt. Nem volt mit sajnálni, mert ami már megtörtént, az elmúlt. Ha azon jár az eszem, hogy min sajnálkozzak, akkor nem nyílnak új lehetőségek. Albert Einsteinnek imádom ezt a mondatát, hogy amilyen síkon létrejött a problémám, azt azon a szinten nem lehet megoldani. Ezért aztán fölé kell helyezkedni, ahhoz meg ki kell jönni a jelenlegi érzelmekből. Az érzelmekből pedig úgy lehet kijönni, hogy elfogadom azt, ami van. Ha egy napom van hátra, akkor egy napom van. Ha száz napom van hátra, akkor száz napom van, ha ezer, akkor ezer.
A most-ban lenni azt jelenti, hogy jelen vagyok magamban, amikor cselekszem. Ezért a leckéért nem sajnálom azt az évet. Ennyire sosem éltem meg az életet egészben, hogy milyen az, ha most meg kell halni, akkor úgy is rendben van. Köszönöm, elfogadom azt, ami van.
Mi a tapasztalatod pozitív oldala?
A tapasztalatban a pozitív oldal az, hogy az ember bármire képes, ha vállalja érte a felelősséget. Az úttal jár az elfogadása annak, hogy bármikor visszaeshetek, és ez bármikor megtörténhet, bármelyikünkkel, azaz bármelyik pillanatban meghalhatunk. Innentől kezdve az időtényező, amiben jelen vagyok, teljesen más dologgá válik az életemben. Tehát nem engedhetem meg nem szeretni magamat, nem szeretni az életet, és nem szeretni másokat.
Mit tanultál belőle?
Azt, hogy embernek lenni kiváltság, és tudatosnak kell lennünk. Tanárként fontosnak tartom a diplomát, de azt még fontosabb tudni, hogy az életdiplomákat az élet adja.
Sokáig úgy gondoltam, hogy cirkuszi zsonglőrnek kell lennem. Felteszem a tányérokat, és én majd pörgetem. Felteszem a nő tányérját, és pörgetem száz százalékon. Fölteszem a családanya tányérját, a párkapcsolatét, és mindent bele adok az üzleti életben, a munkahelyemen. Azt kell megérteni, hogy a tányéroknak az a dolga, hogy leessenek. Ki kell választanom, hogy melyik tányér az enyém és meddig. Nekem a betegség ebben volt nagy segítő, hogy felismertem, melyik az én tányérom, melyiket kell pörgetnem.
Mit jelent számodra a gyógyítás?
Akikkel együtt dolgozom, ők nem rákosak. Egyébként azt hittem, hogy daganatosokkal kell majd foglalkoznom, de nem így lett. Tehát ők nem rákosak. Nem használom a beteg szót, inkább ez egy pillanatnyi elakadás az életben. Ha mentálisan tudok segíteni, akkor a gondolatok pozitívak, és beindul az öngyógyító folyamat. Létrejön az energiaadás, hogy átérzem és szeretem a másikat. Kell a racionalitás is. Komolyan veszem, hogy ismerjem a saját kompetenciám határait.
Mi jelenti számodra a legnagyobb eredményt a munkában és az életedben?
A legnagyobb eredmény az, hogy a házasságunkban sikerült egyben maradnunk. Ezek nagyon nehéz kihívások, körülmények voltak az élet minden szintjén. Nem volt könnyű mindezt úgy végig vinni, hogy mind a ketten emelkedjünk. Nagyon nagynak tartanám, ha ezt meg lehetne tartani abban a világban, ahol minden eldobható. Még úgy is, hogy nagyon sokszor elbuktam benne. Fontos vállalni a felelősséget a párkapcsolatban is, tehát nem szentimentálisan, nem rózsaszín álomképben.
Az együttélésben kiderül, hogy mennyire különbözünk. Máskor kelünk, máskor fekszünk, tehát ez egy jó iskola. Itt aztán lehet tanulni kompromisszumot, kedvességet, alázatot és elfogadást.
A szakmámban az eredmény nem az enyém. A szakmámról úgy gondolom, hogy valahonnan Istentől kapott dolog, aminek nem szeretném a gyümölcsét leszüretelni, hanem szeretném bővíteni, visszaadni abból, amit nekem a család és az élet adott.
Megosztanál velünk egy olyan idézetet vagy gondolatot, amit gyakran használsz?
Ezeket gyakran váltogatom, mindig a céljaimnak aktuálisat. Most ezt választom:
„Időben hallgatni, időben szeretni, időben ölelni.”
Az interjút Hajdú Éva, a Lélek Központ Life Coach-a készítette
Pszichológia, Párkapcsolati tanácsadás, Life Coaching Baján: www.lelekkozpont.com
