Amikor egyszer meglátogattam a boltját a Szarvas Gábor utcában, magával ragadott sugárzó egyénisége. A határozottság, magabiztosság mellett az őszinte segítő szándék érződött minden mondatában. Vannak emberek, akik marandó emléket hagynak maguk után csupán néhány pillanat alatt. Inspiráló interjú következik. Romsics Kornéliával beszélgettem.
Te tudatos embernek tartod magad?
– Abszolút!
De mit jelent számodra a tudatosság?
– Nem régóta tartom magam tudatos embernek, azért a negyvenhez közel egy ilyen 3-4 éve tudom azt mondani, hogy tudatosan gondolkodom, igazából az élet az, ami rákényszerített arra, hogy tudatos legyek. Nekem ez azt jelenti, hogy az életem úgy legyen kerek ahogy most van és ebben a gyerekek, a férjem, a munkám egy megfelelő arányban szépen fel legyenek építve. Másrészt azt, hogy mindezt így szeressem is, szeressem az életemet egyrészt, másrészt szeressem csinálni, amit csinálok.
Ki a legfontosabb ebben a folyamatban?
– Az enyémben én, de ezt igyekszem úgy, hogy mindenkinek hatásteret adjak. Mi a férjemmel, (aki szintén nagyon erős személyiség) nagyon gyorsan össze tudunk veszni, „meg is öljük egymást” általában, de utána gyorsan ki is békülünk. Nálunk nincs alá-fölé rendelt viszony, mindig tudjuk, hogy kinek van szüksége esetleg jobban támogatásra és akkor azt általában meg is kapja. Valamikor engem néha figyelmeztetni kell, hogy támogassam. Ő érzékenyebb erre jobban, de ha nem veszem észre magamtól és szól, akkor nyilván azonnal figyelmet fordítok erre én is és ez így van jól. A lényeg a kommunikáció!
Miért tartod fontosnak, hogy minél több emberhez eljusson az egészséges életmód?
– Mert azt látom én is, hogy nagyon sok embernek van sokféle lelki és testi problémája is és a kettő pedig összekapcsolódik. Nekem is volt egy egészségügyi problémám, egy daganat, ami miatt ki kellett venni a méhemet és ami tulajdonképpen kihatott mindenre, a családi életre, a gyerekekre, mindenre. A gondolkodásodat egy betegség átállítja, tehát teljesen kihat az egész életedre. Igenis, ha van valakinek akaratereje, kitartása és pozitív hozzáállása, akkor ebből nagyon szépen ki lehet jönni és nem hogy visszaállítja az életét, hanem sokkal jobbá tudja tenni. Ezt tudnunk kell szerintem.
Ez az életmód mindig fontos volt számodra, tehát kiskorodtól kezdve?
– Nem. A fordulópont tulajdonképpen a betegségem volt. Ráadásul kamaszkorban kaptam egy „rossz nevelést” és az otthonról hozott minta mindig nagyban meghatároz. Szerintem anyu elég rosszul csinálta, sok mindenre kényszerítve voltunk, ki volt kapcsolva a TV szombat estig és frászt kaptam, hogy nem nézhettem a Dallast és olyan is volt, hogy megtiltotta, hogy nem ehetsz húst vagy nem ehetsz ezt meg azt. Én akkor megfogadtam, hogy soha nem fogok ilyen hibát elkövetni, hogy kényszerítve legyen valaki. Anyu annyit ért el, hogy maximálisan hátraarcban vagyok mindenféle olyan dologgal, amit kényszerből kell csinálni. Szerintem minden emberben van egy otthonról hozott minta, ami vagy jó és követi valaki, vagy ellenpélda lesz és akkor szembe lehet menni vele.
Mi az, amit megtanított neked az élet a betegséged során?
– Megértettem, hogy nagyon sok ember ott bukik el ilyen műtétek, betegségek kapcsán, hogy belerögzül ebbe az állapotba, hogy „én beteg vagyok” és onnantól fogva az orvostól várja a megoldást, ő maga nem tenne semmit. Tehát azt, hogy életmódot kellene váltanom, mozognom kellene, egészségesen kellene táplálkoznom, stb. eszükbe sem jutna. Általában az emberek 90%-a még a mai napig is az orvostól várja a megoldást, de már az orvosok kezdik felismerni azt, hogy ugye ez így nem teljesen vihető véghez, tehát kell hozzá az ember is. Fontos, hogy ilyenkor ne ragadjanak bele ebbe az állapotba, hogy volt egy daganatom és nekem onnantól fogva betegnek kell éreznem magam, hanem, hogy ez csak egy állapot és ha abból kijött, akkor utána lehet ugyanúgy élni, mint előtte, sőt nem is ugyanúgy, hanem jobban!
Mennyire hiszel abban, hogy ép testben ép lélek?
– Juj nagyon. Bár olyan sok szép testű meg alkatú egészséges embert láttunk, akinek olyan beteg a lelke… Inkább talán fordítva jön, hogy az ép lélek hozza majd egy idővel az ép testet is. Az ember inkább elfogadja önmagát, a korát, a kinézetét stb. és megpróbálja abból a maximumot kihozni, de ahhoz kell egy ép lelkület mindenféleképpen, tehát inkább fordítva van szerintem. De mindenféleképpen a kettő együtt jár.
Mit javasolnál azoknak, akiknek van egy elakadás az életükben, vagy valamivel lelkileg küzdenek?
– Általában ezek úgy szoktak történni, hogy van egy elakadás, akkor lehet, hogy egy kívül álló tökre látja a probléma megoldását, mert nem abban az állapotban van, mint aki el van akadva. Érdemes segítséget kérni. Attól függetlenül is, hogy az emberek sokszor úgy gondolják, hogy a mai világban segítséget kérni, akár pszichológus segítséget kérni, ma még nem egy felkapott dolog, sőt ha valaki pszichológushoz jár, az konkrétan be van sorolva egy kategóriába, hogy annak van valami komoly problémája. De vegyük tudomásul, hogy ez nem igaz! Nekünk is volt egy olyan életszakaszunk, amin egy mediátor tudott átlendíteni, mert mi ketten nem láttuk a kiutat, csak egy irányba, és kellett egy külső segítség. Olyan egyszerű kérdéseket tett fel, hogy csak ültünk és néztünk, és olyan egyszerűek voltak a válaszok, csak túlbonyolítottuk mi a saját életünket és nem az egyszerűségére, megoldhatóságára koncentráltunk. De ehhez kellett egy kívül álló, akivel ezt megtudtuk beszélni és segíteni tudott benne. Merjünk segítséget kérni!
Lovas Szabolcs
Nelli boltja Baján: https://www.facebook.com/kulinarisbaja/
Pszichológia, coaching, mediáció Baján: www.lelekkozpont.com
