Visszafogott, mégis jókedvű. Kiegyensúlyozott. Erő sugárzik belőle. Ezek a legelső benyomásaim róla első találkozásunkkor. Több ezren követik gondolatait előadásain és az interneten. Elgondolkodtató interjú következik. Sipos Jánossal beszélgettem.
A könyvének címe: Fuss, hogy érezd: élsz! Amikor még nem futott, akkor nem érezte azt, hogy él?
– Ennyire sose. Teljesen megváltozik az embernek a világhoz, a természethez való viszonya, azalatt, hogy sok időt tölt el kint a szabadban. Én pedig elég sok időt töltök kint most már 6 és fél éve, és azt a fajta szabadságérzetet, amit a futás ad, semmi más nem tudja adni. Úgy érzem, hogy a lelkem szabadon száll, mint a madár, amikor futok kint, hajnalban, általában a természet lágy ölén. Fantasztikus érzés segíteni felkelteni a Napot.
Mit jelent az ön számára az önfejlesztés?
– Igyekeztem összegyűjteni minél több mindent, hogy megtanuljam magamat kezelni, irányítani, segíteni. Ezért gondoltam azt, hogy én nemcsak a futásról akarok könyvet írni, mert ennél talán többet is tudok segíteni annak, aki ezt akarja. Részben a táplálkozásbeli tapasztalatokkal, részben pedig azzal, hogy hogyan tudod megtanulni a saját életedet irányítani, vezérelni.
Nagyon sokat foglalkoztam évtizedeken keresztül a közoktatásban vezetőként egy-egy szervezet fejlesztésével, úgy mond önfejlesztésével. Tanárként is önfejlesztésre tanítottam az osztályközösséget, aztán igazgatóként egy iskolát. Amikor egy szervezet fejlesztésével foglalkoztam, sosem gondoltam arra, hogy azok az eszközök, amik ott működnek, az ember saját egyéni önfejlesztésére is alkalmasak egy kicsi átdefiniálással.
Mit gondol arról, hogy fejlődni, önmagukat fejleszteni csak motivált emberek tudnak?
– Ha valakinek gondjai vannak például a futásban, akkor gyakran feladja, ha nincs elég motivációja. A motiváció a minden. Láttam 8-10 évvel ezelőtt egy nemzetközi kutatásban, hogy a magyar pedagógusoknál nem a motiváció áll az első helyen a tanítás során. Európa több országában a mienknél sokkal-sokkal eredményesebb oktatási rendszer működik. Ott a motiváció fontossága a tanárok fejében a toplista elején van, esetleg a második helyen. Nálunk sajnos ez a 7. vagy 8. helyen áll, a megtűrt fontosságok között, és nem a toplista elején. Ezért tartom fontosnak a könyvemben is a motivációs fejezetet. Amikor megvásárolják a könyvemet, mindig szoktam mondani, hogy a futásról szól, de szerintem sokak számára a leghasznosabb az önfejlesztés fejezet lehet.
Mit gondol, hol kezdődik az önfejlesztés, mi ennek az első lépése?
– Az önfejlesztés, jellemfejlesztés építése számomra az érzelmek kezelésével kezdődik. Észrevenni, hogy egy dolog, egy mondat, egy cselekvés, egy látvány milyen érzelmeket vált ki belőlem, és hogy ezt úgy kamatoztassam, hogy olyan dolgokat csináljak, amelyek jó érzéseket váltanak ki belőlem. Ami már eleve rossz érzést kelt, attól tartózkodjak.
Az érzelmek fejlesztése után a gondolkodás fejlesztése fontos. Vigyázok, hogy milyen szavakat használok, mit teszek, milyen szokásokat alakítok ki magamnak, aztán elkezd alakulni szép sorban a változás. Megtanulni ezt kezelni, nem egyszerű feladat. Gyakran átsiklunk ezeken a dolgokon.
Mikor kezdődött el ez a folyamat az ön életében?
– 2011. szeptember 14-én a fiam elcipelt magával egy antioxidáns szint mérésre Pesten. Előre mondták, hogy az érték 50 000 pont felett jó, 20 000 alatt kritikus, és Sipos Jánosnak mértek 21 000 ezer pontot. Azon a nyáron temettük el a gimis padtársamat, egyik legjobb barátomat. A bőrrák vitte el viharos gyorsasággal 55 évesen. Az én antioxidáns szint mérési eredményem, és az ő korai halála rendesen oldalba rúgott, és akkor rögtön hoztam egy döntést.
Volt nekem akkor már egy másfél éves unokám, akit imádtam. A döntés úgy szólt, hogy én élni akarok, és táncolni akarok az ő lagziján az ifjú párral. Az elején sokan megmosolyogtak ezért, de én nem törődtem ezzel. Nekem ez egy olyan hosszú távú motivációként szolgál, hogy nem kell más.
Nekem is vannak nehéz napjaim, mint minden embernek, nekem is vannak problémáim, mint minden embernek, de ez a hosszú távú motiváció engem mindig mindenen átsegít. Azóta pedig három új unokám is van. Most már négy unokám lagziján akarok táncolni az ifjú párral.
Ezt tudom mindenkinek javasolni, hogy keresse meg magának azt, ami miatt ő hajlandó időnként fáradtsággal járó dolgokat is megtenni. Ez lesz az ő motivációja.
Futással kapcsolatban időnként továbbfejlesztem a céljaimat. Rövid távú célokat is beiktattam, és most májusban a 62. szülinapomon megfogalmaztam, hogy legyen hosszabb távra is konkrétabb célom a futással kapcsolatban. A következő 20 évben körbefutom a Földet az Egyenlítő mentén. Úgy jelképesen persze, mert ott ugye van víz is, és nem tudok még vízen járni. Ehhez évente több, mint 2000 kilométert kell futni, mert 40 075 kilométer. 2% már meg van.
Ön szerint mitől jó egy cél?
– Először is rólam szóljon. Nekem legyen fontos. Szerintem ez a legfontosabb. Legyen mérhető a cél, lehessen ellenőrizni később, hogy teljesült vagy nem. Világos, egyértelmű legyen. Legyen az ember számára komoly dolog, szánjon rá időt, írja le. Nem fog elfelejtődni, és konkrétan megmarad. Ha le is írom, az már egy komolyabb cél lesz. Gyakran csak vágyakat fogalmaznak meg maguknak az emberek, hogy „Milyen jó lenne, ha 20 kilót lefogynék!”.
Mit gondol, mi hiányzik ma leginkább az emberi kapcsolatokból?
– Maga az emberi kapcsolat hiányzik a kapcsolatokból. A virtuális világ egyik oldalról könnyíti a helyzetet, hiszen olyan emberekkel is kapcsolatot tudunk tartani, akikkel egyébként nem tudnánk. Másrészt nehezíti, mert meg van a veszélye annak, hogy valaki csak a virtuális világban éli az életét.
Ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok működjenek, oda kell figyelni a másikra. Ezt látom a legfontosabbnak, hogy észrevegyem, hogy mit csinál, és ő észrevegye, hogy észrevettem. Legyen szóbeli kommunikáció, visszajelzés és megerősítés is.
Ha van egy barátod, akkor ne fél év múlva jusson eszedbe, hogy neked ő a barátod. Vedd észre az ő cselekedeteit, tudj róla, hogy mire készül, és milyen gondjai vannak. Ez barátok között természetes, ezt is el lehet mondani, és mindemellett az örömeiben is osztozzál.
Mi az, amire leginkább figyeljünk az emberi kapcsolatainkban?
– Nagy divat a panaszkodás. Tegnap épp egy ilyen idézetet tettem ki a facebook oldalamra:
„Ne panaszkodj, az emberek 80%-a nem kíváncsi rá, a másik 20% pedig örül is neki!”
Nagyon sokan élik így az életüket, hogy csak dől belőlük a panasz, csak dől belőlük a negatív dolog, és ezt kisugározzák a környezetükre. Kerüld a negatív embereket! – ezt szoktam tanácsolni. Adott esetben a barátok közül is le kell cserélni néhányat. Hallottam már olyan kutatási eredményről, hogy nézd meg milyen az az 5-6 ember, akivel a legtöbbet érintkezel, és körülbelül azoknak az átlaga vagy, vagy hamarosan az leszel. Ha ez neked tetszik, akkor rendben van, ha nem, akkor gondolkodj el rajta, hogy jó-e ez neked hosszú távon, és szükség esetén változtass.
Mit jelent önnek a Rotary Club?
– Azért lettem tagja, mert a barátságok ápolása mellett a jótékonykodás az alapértékekben ott van, és közel áll a lelkemhez. 2014. nyár végén az egyik klubtársam behozott egy problémát az ülésre. Péterfay Dóráról már korábban is hallottam. Ő egy bajai vak lány, hármas ikrek egyik tagjaként született. Azon a nyáron érettségizett kitűnőként az MNÁMK-ban. Tehát nem a Vakok Állami Intézetének az iskolájában, hanem többségi iskolában.
Az édesanyja már hosszú évek óta egyedül neveli a hármas ikreket úgy, hogy közülük ketten vakon születtek, a harmadik testvér egyik szemére nem lát.
Az volt az aktuális probléma, hogy Dórinak van egy álma. Angol nyelven akar tanár, író és nyelvész lenni, Angliában akar diplomát szerezni. Ennek egy akadálya van, az anyagiak. Matektanárként az átlagosnál gyorsabban tudok számolni, elkezdtem ott agyalni a klubülésen, majd tettem egy felajánlást a klubtársaimnak, hogy én október 1-jétől Szilveszterig lefutok legalább 400 kilométert. Ez heti bontásban körülbelül duplája volt annak, amit addig én szoktam futni.
Tettem ezt azzal a figyelem felhívó szándékkal, hogy emberek, itt van egy bajai vak lány, aki bizonyította, hogy tehetséges, tesz is azért, hogy az álmai megvalósuljanak. De most anyagi nehézségei vannak, segítsük őt azzal a céllal, hogy összeszedjek neki 400 ezer forintot ebben a 3 hónapban az ő javára, akár 1000 forintonként. Nem arról van szó, hogy gazdag emberek gyertek, adományozzatok, hanem egyszerű hétköznapi embereket szólítottam meg ezzel. Fantasztikus élmények értek ebben a 3 hónapban. Bőven meglett 475 000 forint, és majdnem 500 kilométer futás.
Dórit ekkor ismertem meg közelebbről, és azóta is látom benne azt a kitartást, azt a fantasztikus hitet, elszántságot, amivel ő dolgozik. Rengeteget tanultam tőle. Ha valami úgy van, hogy ezt nem tudom megcsinálni, akkor Dórira gondolok. Van is egy idézetem ehhez kapcsolódóan: „Nem az a fontos, hogy mit vesznek el tőled, hanem, hogy mit kezdesz azzal, ami megmarad.” Dóri a legjobb példa erre, hogy mennyi mindent lehet kezdeni azzal, ami megmaradt. Jelentős részben neki köszönhetem, hogy a 60. évemben lefutottam a maratont.
Hajdú Éva
Sipos János honlapja: www.siposbaja.hu
Facebook oldala: Sipos János – futás, táplálkozás, önfejlesztés
Pszichológia, Párkapcsolati tanácsadás, Life Coaching Baján: www.lelekkozpont.com
