90 perc, 5 ember, plusz egy, én. Ennyi a Jóképű Beszélgetések számokban. Ennyi, ami csoportról csoportra megismétlődik. Ami viszont egyszeri és megismételhetetlen, az a közös élmény, a részvétel, a pillanat, amit átélünk.
A közösségi élmény a legelején megjelenik, hiszen első lépés, hogy az együttműködésünk szabályait felolvasom, láthatóvá teszem. Kérdés, hogy ezeket a szabályokat a jelenlévők hajlandóak-e elfogadni. Amennyiben igen, és ezzel nem szokott gond lenni, következhet az érdemi munka.
„Emberi kapcsolataink értékét az mutatja, milyen hatással vagyunk egymásra.” –találjuk a szakirodalomban. Hatás pedig van bőven. Szerintem elég az 5 fő a csoportban, hiszen intenzíven vesznek részt az emberek a folyamatban. Folyamatos érzések, infók, kérdések, hatások érnek minket egymástól.
Az aktuális témát több szempontból is megvizsgáljuk. Halljuk egymás válaszát, kinek mit jelent az adott téma. Ezért is lehetetlen, hogy üres szívvel, megoldások nélkül távozzon valaki. Legutóbb például már lejárt az időnk, ezért lezártam a csoportot. Az egyik csoporttag korábbi kérdésének megoldására, konkretizálására viszont nem maradt idő. Ez zavarhatta a másik csoporttagot, aki szólt, hogy a társa arra a bizonyos fontos kérdésére nem kapott választ. Így ő belement a témába, és egy utolsó közös megbeszélés alakult ki. A csoporttag célkitűzéssel és megoldási lehetőségekkel ment haza. Azért volt sikeres ez a megoldás, mert senkit nem zavart, hogy az idő már lejárt, de mindenkinek fontos volt, hogy a társuk a kellő figyelmet még megkapja egy számára fontos kérdésben. Fantasztikus érzés volt mindezt átélni, közösen!
A csoport őszintesége kimondhatatlan érték számomra. A nagyon emberi témák, a hétköznapokban mindenki által ismerős konfliktusok, emberi kapcsolatok nehézsége, kötődések hiánya, szenvedéseink, örömeink: közös mindenki életében. Ezért is lehetetlen, hogy valaki megoldások nélkül távozzon, ha kicsit is részt vesz a folyamatban.
Lehetséges az is, hogy meg sem szólalsz. Csak csendben pihensz, figyelsz. Ez is egy tanulási folyamat.
Nem derül ki rólam valami, amit nem szeretnék? -kérdezte valaki. Nem. Dolgom az is, hogy ha valaki túlságosan kitárulkozó, ami egy személyes megbeszélésbe jobban belefér, akkor szólok neki. Jó hír, hogy ilyen vészhelyzettel még nem találkoztam. Az emberek szokták érezni, hogy mit érdemes kimondani, és mit felesleges.
Minden csoport egyszeri, különleges, megismételhetetlen élmény.
Hajdú Éva, a Jóképű beszélgetések csoportvezetője
