Értő figyelem – A kis dolgok a nagy dolgok

Amikor megszületünk, a fizikai érintés az elsődleges szükségletünk. Ez az elsődleges szükségletünk átalakul figyelem iránti szükségletté, ami felnőtt korunkban is megmarad.

Nem csak minőségi idő van, hanem minőségi figyelem is, ami minden emberi kapcsolatnak a kiindulópontja. Vajon tudunk valóban egymás felé fordulni? Részletkérdésnek tűnhet, de nem az. Beszéljünk tehát az emberi kapcsolatok alapjáról, az értő figyelésről.

Ezt az eszközt empatikus-beleérző figyelésnek is hívják. Ilyenkor képes vagy azt látni, amit a másik. Azért hallgatsz és figyelsz, hogy valóban megérthesd őt.  Az értő figyelés nem feltétlenül egyetértést jelent, inkább annak kimutatását, hogy igyekszünk megérteni a másik ember érzéseit és véleményét.

Könnyen észrevehető az értő figyelés hiánya. Lássunk erre néhány példát!

Figyelmen kívül hagyjuk a hallottakat: megjátsszuk a figyelést. Maximum tartalom nélküli jelzéseket adunk, például: Ja, ja. Persze.

Szelektíven figyelünk: A beszélgetés egyes részeit figyelembe vesszük, más részeit nem, mintha el sem hangoztak volna. Szelektálunk.

Egyoldalú figyelem: főleg én-központú. Támadó jellegű. Itt már bevonod a másikat, már hajlandó vagy őt észrevenni, de nem egyenrangú félként. Sértő lehet ez a fajta jelenlét.

 

Két példa, amely jól szemléleti az értő figyelem hiányát és az értő figyelmet a gyakorlatban: 

1.)

Feleség: Már megint az a hülye Péter kapta az új lehetőséget a munkahelyén.

Férj: Ne idegesítsd ezen magad, lesz majd jobb is!

Feleség: Tényleg nem hiszem el, hogy engem nem léptetnek elő!

Férj: Jobb lenne ha végre oda mennél hozzá, és elmondanád neki, amit akarsz!

Feleség: Most még engem hibáztatsz, hogy nem szóltam neki eddig?!

 

2.)

Feleség: Már megint az a hülye Péter kapta az új lehetőséget a munkahelyén.

Férj: Nagyon zavarhat téged ez a helyzet.

Feleség: Igen, borzasztóan aggaszt, hogy engem nem léptetnek elő.

Férj: Ha jól értem jobban örülnél, ha felfigyelnének a teljesítményedre.

Feleség: Igen, és már nagyon régóta erre vágyom. Dühít, hogy azért, mert én szótlanabb vagyok, kevesebb lehetőséghez jutok.

Férj: Szóval szeretnéd, hogy annak ellenére, hogy szótlanabb vagy a munkahelyeden, jobban felfigyeljenek rád, és te is előnyökben részesülj.

Feleség: Igen. Olyan jól esik, hogy meghallgatsz.

 

Hogyan jött létre az értő figyelés a második példában?

1.) Idő:

A másik időt kér tőlünk. Megteremtjük a körülményeket.

2.) Kommunikáció:

A férj ügyel arra, hogy ne osztogasson jó tanácsokat, nem kezd el faggatózni vagy minősíteni. Kerüli a rábeszélést, ítélkezést. Meg akarja érteni a másik ember érzéseit, véleményét. Mindennél fontosabb számára, hogy fenntartsa a kapcsolatot.

3.) Fókusz:

A férj az adott témára fókuszál. Szükség esetén visszacsatolja, hogy jól érti-e a feleségét. Az egymásra figyelés mindig jó kezdet a közös megegyezéshez.

4.) Testhelyzet:

Szemtől-szemben élik meg a szituációt: testtel is egymás felé fordulnak.

 

Az egyik legfontosabb biológiai felfedezés is az értő figyelésről szól.

James Lynch kutató felfedezte, hogy vérnyomásunk és szívritmusunk automatikusan emelkedik, amikor beszélünk, és automatikusan csökken, amikor másokra figyelünk.

Az odafigyelés ellazít! A kutatás szerint az odafigyelés óriási mértékben járul hozzá a jó közérzetünkhöz.

A kutatás érdekessége, hogy erőszakos helyzetekre is kiterjed. Egy túsztárgyaló tudja, hogy az erőszak magas vérnyomásos állapotban következik be. Ezért kérdéseivel eltereli az erőszaktevő figyelmét, aki a túsztárgyalóra kezd koncentrálni. Ez az odafigyelés az, ami csökkenti a veszélyes ember szívritmusát, és a vérnyomását is. A túsztárgyaló tehát eltereli az ideges ember figyelmét, aki már nem az erőszakra figyel, hanem arra, akitől figyelmet kap. Ettől csökken a vérnyomása és a szívritmusa, tehát az erőszak sokkal kisebb eshetőséggel következik be!

Hasonlítsuk össze, mit tesz bele az értő figyelés egy kapcsolatba, és mit vesz ki belőle:

Az értő figyelést használó ember eszközei:  

Amikor nem használjuk az értő figyelést:

 

Igyekszik a másik problémáját megismerni és megérteni. Fejest ugranak a dolgokba, jó tanácsaikkal gyors megoldást javasolnak.
Igyekszik a másikat elfogadni és megérteni. Annyira nem fontos a másik megértése, elfogadása.
Azt adja a másik embernek, amire valóban szüksége van.

 

Gyakran azt adja a másik embernek, amire szerinte van szüksége.
Talál időt a másik ember meghallgatására. Nem szán időt, vagy nehezen talál időt a másik meghallgatására.
Meggyőzi a másikat odafigyeléssel. Meggyőzi a másikat nyomással, erőltetéssel, ítélkezéssel.
Célja az együttműködés. Célja nem feltétlenül az együttműködés. Megelégszik saját véleményének hangoztatásával.
Párkapcsolatában mind a két fél egyenlő. Ahol hiányzik az empatikus egymásra figyelés, ott sérülhet az egyenlőség a felek között.
Hagyja, hogy először a másik ember mondja el, amit akar. Aztán fogja magát megértetni. Először magát akarja megértetni, nem biztos, hogy érdekli, amit a másik akar mondani.
Az egymásra figyeléssel bizalmat adunk. Az empatikus egymásra figyelés hiányában bizalmatlanság alakul ki.
A másik fél megnyílik előtte. A másik fél bezárkózik, ellenállóvá válik mellette.

 

A minőségi figyelés zavarba ejtő apróságnak tűnhet, mégis az emberi kapcsolatokban a kis dolgok a nagy dolgok.

Szeretnél hatni a körülötted élőkre? Szeretnéd, hogy a másik fél megnyíljon előtted? Akkor kezdd először te meghallgatni, megérteni őt, aztán meglátod, hogy kinyitja előtted az ajtót, közel enged magához, és ő is elkezd meghallgatni téged!

 

A cikk szerzője Hajdú Éva, Párkapcsolati-coach,  a bajai Lélek Központ szakembere.