Spiritualitás, életmód – Boltos Emőke interjú

Amikor belépett a Központ ajtaján kellemes, megnyugtató kisugárzás azonnal magával ragadott. Nyitott, őszinte mosolya mellett a benne lévő kíváncsiságot is éreztem. Én pedig arra voltam kíváncsi, mi okozza a benne rejlő kiegyensúlyozottságot. Boltos Emőke, jógaoktatóval beszélgettem.

Amikor utánanéztem a munkádnak, az első, ami szembe jött maga a jóga, viszont neked hogyan jött szembe a jóga?

– Nekem a jóga jött utoljára. Az irodai ülőmunkából szerettem volna kiszabadulni, kerestem magamban valamilyen tehetséget, hogy mit tudok még. Kertészmérnök a végzettségem, amit a főiskola alatt nagyon élveztem, csak nem találtam meg azt a praktikus oldalát, amit én tudnék Baján úgy használni, hogy az beleférjen a munkáról alkotott elképzelésembe, meg a családi életünkbe. Ezt többen vállalkozásban csinálják, a párjukkal, vagy családjukkal. Egyedül, nőként mondjuk úgy, hogy nehezebb. Legalábbis én ezt a választ adtam. Ismertem természetes gyógymódokat, háztartási megoldásokat és úgy éreztem, ezt tudom fejleszteni munka mellett. Így lettem fitoterapeuta (gyógynövényekkel való gyógyító), majd a fitoterápiát egészítettem ki mindenféle képzésekkel, amik érdekeltek. Az egyik tanárom mondta, hogy ő most Bakos Attilánál hallgat jógafilozófiát, és később nekem is Ő lett az első mesterem, ha lehet így mondani. Az ő feleségének javaslatára mentem el egy budapesti jógaoktató képzésre, így lettem jógaoktató.

Konkrétan mi történik a testeddel jóga során?

– Először is a jógalégzés nyugtatja úgy az idegrendszert, amit csak a mellkasi légzés nem tud. Elfelejtettük a hasi légzést, pedig a hasi idegközpont olyan, mint ha még egy agyunk lenne a gyomrunkban. A légzéssel valóban tudjuk az idegrendszer állapotát befolyásolni. Gondoljunk csak arra, ahogy a magyar nyelvben használjuk a kifejezést: „vegyél egy jó mély lélegzetet, mielőtt kimondod, vagy, hogy hirtelen levegőhöz sem jutok”. Tehát nagyon sok utalás van rá egyébként is. Aztán a jóga gimnasztikának tűnik, viszont aki kipróbálja, később jön rá arra, hogy az ászanának (jógában használatos stabil pózok) nem hiába van több ezer éves ősisége. Tisztítja a testet, és biztosítja, hogy a testben lévő blokkoknak ne csak újra meg újra nekimenjünk, és visszapattanjunk onnan, hanem át tudjon áramolni az életenergia. A hatha jóga rendszere az ászanákat használja tisztítóeszközként. Rugalmasak és egészségesek leszünk, aztán bármeddig meditációs ülésbe maradhatunk, mert nem fog fájni, egész egyszerűen nem fog kellemetlenséget okozni. Kevesebb embernek célja, hogy leüljön meditálni órákat, hanem inkább, hogy élvezze az egészségjavító hatásokat.

Ha és Tha, Nap és Hold, vagyis a jógázás az agyféltekéket harmonizálja, olyan dolgokra tesz képessé, ami a mindennapi életben egy sokkal stabilabb kiegyensúlyozó képességet ad. Épp tegnap olvastam egy kézen állással foglalkozó blogban, hogy valakinek nem a kézen állás nehéz, hanem a párkapcsolata a nehéz. Azt az egyensúlyt, amit megszerzett a kézenállás során, azt a képességet most már át tudja vinni a magánéletébe.

Számodra mi a legfontosabb érték az életedben?

– A szeretet természetesen, mert hiszem, hogy ez tartja fenn ezt a világot. Igazából azt kellene megtanulnunk – a jógában is -, hogy hogyan szeressünk jobban, hogyan tudunk jobban szeretni. Elkezdhetjük onnan, hogy erkölcsi értékek után kutatunk. Elkezdhetjük onnan is, hogy tesszük, tesszük, tesszük a jót. Nekem fontos, hogy tapasztaljuk meg minél többször azt az állapotot, amikor szeretetben vagyunk. Van, aki azt mondja, hogy akkor érzi ezt, amikor zongorázik, van, aki akkor, ha tanít. Keresni kell, ez a gyógyulás.

Milyen érzés számodra, ha taníthatsz?

Vannak helyzetek, amikor fontosnak érzi magát az ember, és értékesnek. Minden ember vágyik erre, azt gondolom. Nekem ez ilyenkor, tanítás közben megadatik. Öröm, hogy ezzel foglalkozhatok, és a visszajelzések alapján jól is sikerül. Én mindig kerülöm az olyanfajta megközelítést, hogy bármiben többet tudnék bárkinél, inkább csak módszertant tanítok. Tanárunk, Mukesh azzal bocsájtott el bennünket (persze sok szellemi ajándék mellett), hogy „You’re nothing now”(Te most semmi vagy), amiért nagyon hálás vagyok neki. Hisz a jóga egy olyan műfaj, ahol a hagyományban nem 200 óra, vagy pár év jogosítana a tanításra, hanem egy élet munkája és bölcsessége.

Mikor olvastam a honlapodat, azt írtad, hogy „A jógát, egészségjavító mozgásterápiás hatása mellett a teljes életfilozófiájával és önismereti útjával együtt szeretem, és szeretném megismertetni.” De mit jelent számodra az önismeret?

– Számomra azt jelenti, hogy figyeled magad, és őszinte válaszokat adsz a felmerülő dolgokra. Gondolok itt arra, hogy figyeled a motivációdat, vagy a szándékot. Miért közelítesz valakihez, vagy megfigyeled-e a reakcióidat. Például magadban tetten érsz egy feltételezést, hogy „ő biztos azért mondta ezt, mert…” Ez mindannyiunk egyéni habitusából, sérüléseiből fakad. Tehát az önismeretem az, hogy a természetemet megismerjem, elfogadjam, azon keresztül dolgozzam ki magamból a hibáimat, és azon keresztül meg is szeressem magam azért és annak ellenére….Így születik a szeretet egyik legerősebb minősége, az elfogadás.

A hatha jógának vannak ún. erkölcsi irányelvei az élethez, aminek mentén figyelhetjük magunkat, de a fizikai gyakorlás is minden pillanatban lehetőséget ad a hozzáállásával, a nyugalmával, hogy közben figyelhess. Mi az, amit érzel, ami épp a fejedben jár, amitől félsz, ami hajt, ami vezérel, ami motivál. Minden jóga, amit nem az eredményért csinálsz, hanem ezért.

Te mint aki foglalkozol a jógával, a testeddel biztosan érzékenyebb vagy annak jeleire. Te tudod, hogy mit üzen a tested?

– Igen, ez az önismeret része. Kialakul egy idő után. Én nem szoktam senkit illúziókba ringatni, ha avatatlan szemmel a test felől közelítesz a jógához, ezt épp úgy kezded el, mint a gimnasztikát, mint az atlétikát, hogy vannak könnyebb és nehezebb mozdulatok, pózok, amiket felveszel és ez később telik meg tartalommal, később válik mozgásmeditációvá.  Tehát bár figyeled a testedet, eleinte nem biztos, hogy tisztában vagy azzal, hogy melyik érzés honnan származik. A nyugalom aztán segít ebben, pozíciókban, relaxban. Van, aki eleve fájdalmakkal érkezik, és én nagyon gyakran azonnal hozzákapcsolom a test szimbolikáját, mert akkor valami tudatosodik, akkor léptünk egyet előre. Ez teljesen önálló, belső folyamat. Én pedig mondhatni, hogy megszállottja vagyok annak, hogy vizsgálom, mit üzen a test. Ezekben a helyzetekben tanulok a legtöbbet.

 Tudsz mondani egy saját élményt, amikor neked segített a jóga?

– Testi dolgokkal kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy nem, még ha csalódást is okoz ez a válasz. Én azon szerencsések közé tartozom, akik nem testi problémából gyógyulnak a jógával. Nem emiatt kezdtem el jógázni, pedig egyébként sokan vannak így és sokszor egy nagy gyógyulás eredményeképpen ők lesznek a legnagyobb tanárok. De például mikor édesanyám beteg volt, nagyon sokat voltam mellette, annyira kimerültem, hogy tényleg a jógából merítettem a legtöbb erőt.

Érzelmileg olyat elég gyakran megélek, amikor úgymond a halálomon vagyok mégis bemegyek tanítani, és úgy jövök ki, hogy igazából minden rendben van. Nagyon is értem, mikor a Mesterek azt mondják, szenvedni igazán elmében lehet.

Ha arra gondolsz, mit adott neked az élet, mi az a kulcsszó ami eszedbe jut?

– Szolgálat, tanulás. Ez talán a legfontosabb kulcsszó: az örömteli szolgálat. Igyekszem mindent így felfogni az életemben.

 Ha egy nehéz helyzet adódik az életedben, és miért ne adódna, hiszen mindenki életében adódik, akkor azokat hogyan vészeled át?

– Úgy, hogy bemegyek tanítani, akkor is, ha nincs kedvem. Ha kiégtem, keresek valami olyan rekreációs tevékenységet, ahol engem töltenek fel. Óhatatlan, nem vagy tökéletes lény. Igazából csinálni kell valamit, ami feltölt. Én például a lovaglást választottam, kicsit a táncot és az éneklést. Ilyen, mondjuk úgy, hobbijaim vannak, amik engem töltenek. Ha más jellegű a nehézség, akkor pedig mindig ott a vigyáznak rám érzés, szerencsés vagyok a családommal, barátaimmal, gyógyítóimmal. Néha elcsodálkozom, mennyi nagyszerű tanítót kaptam, mint Jeszenszki István is, aki mindent nagyon egyszerűen, a gyakorlatban, a természetben, szeretetben tanít nekünk évek óta.

Mit javasolsz azoknak az embereknek, akik valamiféle elakadással küzdenek az életükben és nem tudnak rajta túllendülni?

– Az ember szerintem érzi, hogy alapvetően  – még ha ez agyoncsépelt dolog is – időre van szüksége. Filmekből, a kilencvenes évekből emlékszem, nagyon megmaradt a gyerekkoromból, hogy minden főhős azt mondta, hogy időre van szüksége, még a Dallasban is. A tarot-ban ez a beavatási szimbólum, az „akasztott ember”, amikor valami nem megy, megrekedtünk. Nézőpontot kell váltani. Viszont el kell szerintem dönteni, hogy időre van-e szükséged, vagy pedig bele kell menni az altudatba, és információt kell szerezni onnan, hogy mi miatt van elakadva a dolog. Én azt gondolom, hogy passzívan szenvedni nem jó, nem lélektől való, merjünk segítséget kérni, és akkor biztos, ha kérünk, adatik. Tehát egy olyan emberhez fogunk kerülni, aki tud rajtuk segíteni. Ha pedig nem, az is egy tapasztalási út, hogy miért nem, hogy miért kell tovább menni, mi annak az értelme.

Lovas Szabolcs

 


Emőke honlapja:  http://indiamjoga.hu

Pszichológia, Párkapcsolati tanácsadás, Life Coaching Baján: www.lelekkozpont.com